Vidnyánszky Attila megpróbált mártírt csinálni magából, de sikerült? Természetesen nem, mert Tarr Zoltán, a Tisza minisztere, ravaszabb volt nála. Annak ellenére, hogy Vidnyánszkyt két lábbal kellett volna kirúgnia a miniszteri kinevezése első órájában, ő nem tette meg. Nehogy Vidnyánszky elővágása sikeres legyen. Ezért inkább a pozíciójában hagyta, mint a pusztító kultúrpolitika élő szobrát. Vidnyánszky az ATV Egyenes beszéd című műsorában mindenkit megpróbált besárazni, magát mártírnak, az új hatalmat diktatúrának beállítani, mert meg volt győződve, hogy a Tarr által kezdeményezett minisztériumi találkozó a menesztéséről szól. De Tarr miniszter résen volt. Nehogy bárki azt gondolja, hogy itt tisztogatás zajlik, nem rúgta ki Vidnyánszkyt.

Ha van ember, akit senki nem siratott volna meg önmagán kívül, akkor az Vidnyánszky Attila. Vidnyánszky olyan pusztítást hajtott végre a színházi életben, hogy az ő menesztése nélkül nem lehet rendszerváltásról beszélni. Teljes körű intézményi centralizációt hajtott végre, a szakmai párbeszédet száműzte és a hatalmi pozíciókat egyetlen kézbe összpontosította, a sajátjába. Tönkretette a regnálása tehetségek, színházak, egy szakma életét. Szinte az összes kulcsfontosságú színházi hatalmi pozíciót elfoglalta (Nemzeti Színház, Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványa, Magyar Teátrumi Társaság, kaposvári képzés), ami a színházi élet prominensei szerint megbénította a szakmai pluralizmust és az alkotói szabadságot.

A sajtó szerint a Vidnyánszkyhoz köthető háttérszervezetek (mint Színház- és Filmművészetért Alapítvány, SZFA), állami kulturális intézményeket és hozzájuk tartozó értékes ingatlanokat (például az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetet – OSZMI) sajátítottak ki, vagy vontak magánalapítványi ellenőrzés alá. Független alkotók szerint Vidnyánszky nyilatkozatai politikai alapon kirekesztik a szakma nem hozzá hűséges részét. A minisztériumi vizsgálatok Vidnyánszky irányítása alá tartozó intézményeknél „komoly törvényességi, gazdasági és hatékonysági hiányosságokat tártak fel”, írta a sajtó. Vidnyánszky pedig a legrosszabb fajta kulturális komisszár volt.

Minden érv amellett szólt volna, hogy ezt az embert azonnal ki kell rúgni, minden pozíciójából fel kell függeszteni. Az általa üldözötteket és megnyomorítottakat rehabilitálni kell. De Tarr Zoltán ennél csavarosabb megoldást talált ki. Nem rúgta ki, hanem megtartja, hogy ne legyen belőle mártír, ne legyen igaza. Büszkék vagyunk Tarr Zoltánra, hogy ilyen bátor és bölcs ember, aki képes volt szembemenni a szakmai közvéleménnyel, a józan ésszel és a tisztességgel, hogy megakadályozza Vidnyánszky taktikáját. Úgy megakadályozta, hogy pontosan az lett, amit Vidnyánszky akart.

Ennek nyomán érdemes lenne megfontolni Orbán visszahívását is, Vidnyánszky úgyis az ő embere. Túl kellene járni az ő eszén is azzal, hogy noha a nép utálata mellett elveszítette a választást, mégse legyen kirúgva. Ez az igazi Tisza okosság. Pontosan ebbe az irányba mennek. Most már csak azt kellene tudni, hogy a bátorságáról híres Tarr Zoltán magától találta ki, hogy megtartsa ezt a szörnyeteget, vagy valaki mondta neki? Valamit tudhat, az biztos, amit mi még nem.