Nagy verseny alakult ki a Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnöki posztjára. A 96 pályázó két dologgal próbálta meggyőzni a Tisza Pártot: az egyik a gazdag életrajz, amely bemutatja, hogy előélete és szakképzettsége (tapasztalata) alapján milyen rátermett a jelentkező. A másik pedig a vízió, hogy ki milyen eredményt képes produkálni a megválasztása esetén. Mivel a pályázók elhitték, hogy az állás bűnüldöző szakértelmet igényel, s a Tisza Párt azt várja, hogy beinduljon a „Tisztítótűz”, valamint az „Út a börtönbe program”, hogy mielőbb a legsötétebb börtönben találja magát Orbán és bandája, igyekeztek meggyőzni a tiszás képviselőket, hogy a NER bűnözőit ők képesek leghamarabb megérdemelt helyükre, a börtönbe juttatni. Ezzel viszont el is vágták magukat.

Az évszázad bűncselekménye az ország színe előtt zajlott. A bűncselekményeket naponta el lehetett olvasni a Magyar Közlönyben. Az elrabolt vagyon után nem kell kutatni, mert az újságok naponta beszámoltak róla, melyik kastély vagy szálloda kié lett. Pontos adatok jelentek meg a százmilliárdos lopásokról. Nyomozni sem kell, csak olvasni és megtanulni gyorsan vádiratot írni. A jelentkezők nagy száma részben ennek volt köszönhető. A Vagyonvisszaszerzési Hivatal egy álom állás. Hat év nyugalom, teljes függetlenség, jó fizetés, a munkát pedig már elvégezte Hadházy Ákos. Csak ki kell másolni a Facebook-oldalát. Ezért sokan meglepődtek, hogy briliáns pályázataikkal és ajánlataikkal már „a futottak még” kategóriába sem jutottak be.

Csak a győztes kiválasztása után jöttek rá, hogy a Tisza Párt (Magyar Péter) éppen az ellenkezőjét kereste, mint amit a kiírás tartalmazott. Legnagyobb esélye annak volt, aki még soha életében nem vezetett hivatalt, de még egy kis élelmiszerboltot sem. A bűnüldözéshez nem ért, a szakmája közelében sincs a pályázatban elvárt tapasztalathoz. Ha ehhez azt is meg tudta ígérni, hogy a hivatal az elnöksége hat éve alatt semmiféle eredményt nem tud felmutatni, hat év alatt egyetlen NER-vezetőt sem ítélnek el jogerősen, már zsebében érezhette a kinevezést. A legjobb ajánlat az, amelyikben a legkisebb esély sem látszik arra, hogy Orbánt, a lányát, a vejét, az apját, a Mészárosát, a minisztereit, az oligarcháit és a NER-lovagjait a legkisebb bántódás éri.

Ezért mindenki meglepetésére Unger Anna politológus győzött, aki a pályázatát voltaképpen a NER-t vizsgáló társadalomkutató intézet létrehozására írta, amely rendszerelméleti szempontból elemezné az Orbán-rendszert, de tévedésből rossz helyre adta be, a Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnöki pályázatai közé került. Nem is értette, miért hívták a parlamenti bizottság meghallgatására, ahol el is mondta, hogy szerinte ennek a Vagyonvisszaszerzési izének egy politológiai kutatást végző társadalomtudományi intézetnek kellene lennie, amely a rendszer mibenlétét vizsgálja, ami a korrupció elméletére keresi a választ. Mint elmondta, konkrét korrupciós ügyeket tud vizsgálni a rendőrség és az ügyészség is (milyen igaza van), ezért nem ezt tekinti a hivatal feladatának.

Amikor pedig még azt is meg tudta ígérni, hogy ha ő lesz az elnök, itt hat év alatt egyetlen jogerős ítélet nem lesz, már nem volt kétséges, hogy ezt a posztot neki találták ki, és ő kapja meg. Nála nagyobb eséllyel csak egy pék indulhatott volna, aki a Vagyonvisszaszerzési Hivatal feladatának a kenyérsütést tartotta volna, fő profiljának pedig a mákos brióst. Mivel azonban egy pék sem jelentkezett, Unger Anna pályázata esett legtávolabb a kiírás céljától, a hatékony bűnüldözéstől, s ő ígért a legkevesebbet. Ezért ő nyerte meg az állást. A legjobb ajánlat győzött, ami az volt, hogy senkit nem fognak elkapni és börtönbe juttatni. Senkitől nem veszik el a pénzét, ezzel szemben kiváló politológiai tanulmányok és könyvek születnek az autokráciák rendszerszintű elemzéséről.

Magyar Péter megint megtalálta, akit keresett.